2009. április
2009. április 28., kedd
Beszélgettem a minap az I-vel mindenféle B-tervekről és azt gondoltam, hogy azért akármennyire is vacak épp amiben van mégis ad valamiféle biztonságot a tudat, hogy ott egy lehetséges B-terv.
Nekem nincs B- tervem. Nekem egyedül az az egy szem A-tervem van, amiben hiszek és amiben biztos vagyok, hogy igenis össze fog jönni, mert össze kell jönnie, mert hiszek magamban, mert megvan hozzá a tudásom, mert jó vagyok benne, mert jó vagyok egyébként, mert megérdemlem, mert....
Nem merek rágondolni, hogy mi van, ha mégse. Olyan érzés, mint amikor azt álmodom, hogy ülök egy villamoson, ami megy a sötét éjszakában valahol, de tudom, hogy ki vagyok és hova tartok és egyszer csak elhalad mellettünk egy másik villamos és hirtelen már valaki más vagyok arról a másik villamosról, nem tudom ki vagyok, nem tudom hova megyek. Ostoba álom, mégis ez az, amiből általában remegve ébredek fel és hosszan mantrázom magamnak, hogy igenis minden rendben lesz.
Szóval nincs B- tervem. Be kell jönnie az A-tervnek, be kell jönnie az A-tervnek minden tekintetben, mert nem szeretnék a saját rémálmomban ébredni egyszer.
2009. április 27., hétfő
A fáradtság szimfóniája
Labdázniii akajoook- de én akajooom először dobniiii - de nem akajoook fürdeniii - nem akajoook - ne zuhanyoooz le - fürjdeni akajoook - nem akajok kijönniiii - nem akajok aludniiii - kakjóma akajooom - de fürdeni akajoook - any, anya labdázni akajoook - mesét akajoook - én akajooom leoltani a lámpááát - cumimat akajooom - labdázniiii - nem akajoook aludniii - nem - akajoook - ....akajooook - nem - ne- cumii - fog a kezem .....
2009. április 25., szombat
Van az a pont, amikor el kell a szülőnek fogadnia, hogy a gyereke jobb nála bizonyos dolgokban. Mondjuk az én anyámék ezt még mindig nem sikerült, így például a mostohaapámmal komoly viták szoktak menni olyan kérdésekben is, amikről neki nyilvánvalóan fingja sincs,én meg tanulás, munka kapcsán profi vagyok benne, dehát mégis én vagyok a gyerek, tehát nem tudhatom.
Ez a tapasztalat korán eldöntötte bennem, hogy igen is megpróbálom majd elfogadni, ha a gyerekem jobb nálam valamiben, de azért nem gondoltam volna, hogy ez még három éves kora előtt meg fog történni.
Kezdjük ott, hogy ismeri a kezeit. Pontosan tudja melyik a jobb és melyik a bal. Számomra elképesztő, mert nekem mindig magam elé kell képzelnem a kis piros asztalt az oviból és ahogy ott ülök, kanalas kéz a jobb, villás a bal, oké megvan. Nyilván nem a leghatékonyabb módszer és mielőtt jönnének a megjegyzések, hogy ez tipikus nő szeretném megjegyezni, hogy találkoztam olyan pasival is, aki csak a bal (jobb?) kezén levő sebhely alapján tudja beazonosítani a helyes irányokat. (de legalább mondhatja, hogy nála mindig kéznél van a megoldás).
Múltkor meg hazajön a Csaj a nagyszülőknél töltött két napos pihenésből és elkezd mindenféle furcsa mozdulatokkal ijesztgetni. Ökölbe szorítja a kezét és kérdi mi ez? Mondom neki, hát az öklöd. Mire ő: nem, ez a dó. Aztán behajlítja az ujjait, ez mi? Hát a körmeid felelem. Nem, ez a lá. Félelmetes!
Rólam egyébként tudni kell, hogy zenei karrierem már igen korán, konkrétan hatéves koromban derékbe tört, amikor 39 jelentkezőből egyedül engem utasítottak el az iskolai kórusba történő felvételi során, mondván, hogy se hangom, se ritmusérzékem. Azóta is mély törés ez bennem, mert a hang kapcsán igazuk volt, de ritmusérzékem az igenis van.
Szóval a szolmizáció, mint olyan számomra mindig is valami érthetetlen dolog volt. Süketnéma jelbeszéd, amihez énekelnek vagy valami ilyesmi. De most kénytelen voltam elkezdeni kiművelni magam és mivel ilyen jellegű könyvekkel nem rendelkezem ezért barátomhoz a youtube-hoz fordultam segítségért, ahol meg is leltem az egyetlen olyan dolgot, amiről tudom, hogy tartalmaz ilyesmit.
Igen: élvezzétek ti is: angolul vagy magyarul. (ha már egy hete csak ezt dúdolom, hát ne csak nekem legyen rossz)
2009. április 23., csütörtök
Vannak azok a napok, amikor akármennyit aludtál mégis fáradtan ébredsz, feszült vagy és ideges és nem azért mert megjött vagy telihold van vagy épp időváltozás.
Feszült vagy, mert történt valami, valami apróság, ami igazából nem számít és lényegtelen, de mégis ott munkál alattomosan a tudatod mélyén és időről időre eszedbe jut. Feszült vagy, mert igazságtalannak érzed vagy megalázónak vagy inkorrektnek, esetleg mindhárom egyszerre.
Nálad mi válik be ilyenkor? Hogy törlöd ki?
Mert nekem még messze van a szombat este vagy vasárnap reggel, hogy kimásszam magamból és most épp nem találtam olyan zenét sem , ami segítene.
2009. április 16., csütörtök
Két napja olyan hangom van, mint Darth Vader és a kopasz énekesnő törvénytelen gyerekének.
Ha kinyitom az ajtót zöldet látok és fehéret és virágillat mindenhol.
Ezt látom az ajtóból.
2009. április 15., szerda
Részlet egy velvet hírből:
"Knézy Jenő a történetek óta elvált feleségétől, most Oszvald Marika lányával, Hídvégi Krisztinával él együtt, akinek volt férje az a a Rendes Zoltán, aki most Czippán Anett vőlegénye."
Feladat: értelmezze nyelvtanilag a fenti mondatot, valamint számoljon be róla egy-egy mondatban, hogy miről is kellene ismerni a mondatban szereplő 5 személyből legalább 4-et.
2009. április 12., vasárnap
A tegnap este határozottan az egyik legjobb volt az idei évben.
2009. április 7., kedd
- Jajzolok valami szépet.
......
Kicsit később:
- És mit rajzoltál?
- Kutyakakát.
2009. április 6., hétfő
Csodaszép hétvégém volt.
Vettem magamnak egy gyönyörű kisfekete cipőt és aztán kaptam (többek között) egy másik gyönyörű zöldet ajándékba meg csudaédes bocimintás papucsot.
Ma elővettem a többi tavaszi nyári cipőt, télieket elpakoltam, egy darabot leselejteztem, így maradt papucsokkal, tornacipőkkel együtt 25 pár.
Szívmelengető látvány.
Most pedig azon töprengek, hogy holnap a vadiúj zöld cipőmet vegyem fel vagy a vadiúj piros táskámat a hozzá való piros övvel? A lét nagy kérdései, tudom.
2009. április 4., szombat
A 4 és fél órás monstre Millenáris parkos, frisslevegőzős, parkbansétálós, idei első fagyizós délutánnak az a határozott előnye mindenképp megvan, hogy a hét órai hazaérkezés utána a vacsi-fürdés-esti kakaó-fogmosás-esti mese-alvás rutin 40 perc alatt simán lezavarható volt.
És azt bárki, akinek gyereke van pontosan tudja, hogy akármennyire is imádjuk őket, azért a nap egyik fénypontja amikor végre elalszanak.
A hátránya fenti programnak természetesen az, hogy én is hulla vagyok és szerintem 20 percen belül szintén aludni fogok.
Pedig a friss zöld fűben dombról legurulás a részemről most kimaradt. Egyébként meg gyerekes szülőnek lenni a világ egyik legklasszabb dolga.
2009. április 3., péntek
Ibolyaillat, rövidujjas poló, kiskabát.
2009. április 2., csütörtök
Hosszan gondolkoztam, hogy leírjam e a tegnap esti álmomat, mert biztos vagyok benne, hogy bárki aki olvassa minimum egy pszichiáter után kiált. Aztán olvastam Suematra álmát, ami még a közelében sincs az enyémnek és mégis milyen kommentet kapott rá és úgy döntöttem gyöngyöt a disznők elé, nem kaptok belőle. Pedig voltak benne platánok meg plasztika meg összedőlő házak. Ja meg mellek is. Asszem nem kellene dél-koreai művészfilmeket néznem és beteglátogatnom. Na mindegy.
Egyébként meg tavasz van és beindult a játszótér season. Ez azt jelenti, hogy bölcsi után naponta minimum két órát töltünk el csavargással, motorozással (mármint ő, én csak futok utána), homokozással és társai.
Ami viszont ennél sokkalsokkal jobb, hogy a dolgozó népek is rájöttek, hogy tavasz van és végre lehet ebédelni járni. Tekintve pedig, hogy az ebéd, mint olyan a kedven étkezésem, rögtön a hajnali félrészeg töröközések után (joghurtos padlizsán rulez), így imádom, hogy egyre többször hallom az "ebédeljünk együtt" mondatot.
Sokilyet még kéremköszönöm!
