2007. február

2007. február 28., szerda

Az altatódalok nagyon hasznos találmányok.

Kivéve abban az esetben, amikor az altatást végző felnőtt hamarabb elalszik hatásukra, mint az altatandó gyermek. 

ezt R. gondolta 16:48-kor. 1 komment

2007. február 27., kedd

Múltkor ismét rá kellett döbbennem, hogy mennyire jól ismer engem a G.

Egy szép szombat délelőtt ugyanis kihasználva az előző, Vilmos atyával és tesómmal töltött estéből fakadó enyhe másnaposságát elhúztam egy villám-sopingolást megejteni.

A célterület a Zara gyermekosztálya és az utolsó téli leárazás, tettestársam pedig tesóm barátnője volt. Közben reménykedtem, hogy a három férfi (G, tesóm meg Ropi) csak elbírnak a Kisasszonnyal.

G persze megjegyezte, hogy Peeersze, biztos Pancsinak akarsz vásárolni!, amit én persze kikértem magamnak hiszen én a gyerekrészlegtől eltekintve ki nem állhatom a Zarát. A Zara engem ugyanis rettentően frusztrál és megijeszt, mert van soksok emelet, a soksok emeleten soksok ruha, ellenben semmi számomra felfedezhető logika nincs a helyben. Mondjuk színek szerinti csoportosítás, vagy nadrágok a nadrágok mellett stb. Így amikor Pancsinak megvettük azt a három cuccot, amik méretben, árban és minőségben még elmentek gyorsan körbementünk a földszinten, mert tesóm barátnője kabátot akart venni magának. Nem tudom eldönteni, hogy a frusztrációm ragadós-e vagy tényleg van valami ijesztő a Zarában, de a további emeletek megtekintésére ő sem vállalkozott.

Már pont kezdtem büszke lenni magamra, hogy G-nek nincs igaza és én csak a gyereknek vásárolok, de sajnos közben megfeledkeztem közben arról az aprócska tényről, hogy a Zarával pont szemben van a Tatuum, ami egy nem túl nagy, ámde logikus felépítésű hely és még jó cuccok is vannak és ráadásul 70%os leárazásos táblák lógtak az ablakban.

Tényleg nem tehettem mást, a tesóm barátnőjének kabát kellett, így bementünk.

Ő egy közepesen hosszú, inkább elegáns, sötét színű kabátot szeretett volna venni, így azt hiszem teljesen érthető, hogy végül egy rövid, sportos, kapucnis és piros színű darabbal távoztunk.

Amit ráadásul nekem vettünk!

Szóval mondom, ismer engem a G.

ezt R. gondolta 15:10-kor. 4 komment

2007. február 26., hétfő

Visszaadták a hitem a világban.

Az előbb hívtak a Corából, hogy a küldött emil alapján kivizsgálták a panaszom, jogosnak találták, így visszakapjuk a 30 sör árát.

Mire költsük, mire költsük? Bébikajára vagy vegyünk inkább 30 üveg sört? 

ezt R. gondolta 12:11-kor. 4 komment

2007. február 23., péntek

Mostanában Pancsi gyerek mindenen nevet. Nevet, amikor jön haza az apja és állunk a konyhában, ő pedig néz be az ablakon a függőfolyosóról. Nevet, amikor meglátja a tükörképünket a fürdőszobában. Nevetett múltkor a vendégségben, amikor házigazdánk mutogatta neki a hűtőmágneseket és az egyik leesett és kicsit kárörvendően nevetet vasárnap, amikor Boldizsár megijedt egy picit Ropi kutyától.

Mintha azt akarta volna kifejezni, hogy nem kell félned a szőrőstől, az én kutyám nem bánt. Na, nem mintha Boldi annyira félt volna, sőőőt, két órával később Ropi már tappancsokkal az égnek fordulva probált aludni a konvektor előtt, de Boldi oda is követte és melléfeküdt.

Azt hiszem egyébként Ropi tényleg egyre inkább behódol Pancsinak. Tegnap a Kisasszony ült az ölemben, kutya kicsit arrébb szunyókált, de addig kacarászott és csicsergett a lány, amíg a kutya oda nem jött, hogy kifejezze imádatát.

Hát ilyen nevetősen telnek mostanásg a napjaink. 

ezt R. gondolta 22:12-kor. még nincsenek kommentek

2007. február 21., szerda

Az "egy meg egy az kettőőőőőő" hangsúllya azt hiszem legalább ugyanúgy benne ragad örök időkre az ember fülében, mint a "jóétvágyat - köszöööönjüüük, viiiiiiiszont kiiiiivánjuk" páros.És persze el is hisszük, hogy annyi. Engem ezért ért meglepetésként, hogy két röpke nap alatt két különböző cég is bizonyította, hogy egy meg egy az jóval több is lehet, mint kettő.

A Corában a vasárnapi nagybevásárlás során kiderült például, hogy egy Leffe meg egy Leffe az nem kettő Leffe, hanem a blokk tanusága szerint 32. Elég magas is volt a végösszeg, de mivel gyerek nyüglődött, mi meg rohantunk nem néztük át helyben.

Most van két (nekem csak két) tanuságom a történetből:

1. anyukám tanácsát megfogadva ezentúl mindig átnézem a pénztárnál a blokkot

2. a törökbálinti Corát mostantól hanyagoljuk.

Kár, pedig a hiperek közül a Corákat tartottam a legjobbnak. Jövőben maradunk az Intersparoknál.

A másik meglepetést a Verlag Dashöfer kiadó Szülők leszünk című kiadványa okozta. Telefonon kerestek meg vele. Szakemberek által írt könyv mindenféle témákat felölel. Két csomagban érkezik, darabja 999-ért. Összesen tehát 2.000ért kérdez vissza hülye anyuka -mostanában lyukas az agyam, kell a megerősítés. Annyi! - feleli telefonos hölgy. Oké, rendeljünk mondom én!

Első csomag oké! 999ért van benne egy lefűzős borítórész, meg némi lap, majd a következőben jön a könyv gondoltam én. Fenét! - a következőben jött 10 lap 1274 Ft-ért (999+áfa+ postaköltség), majd hamarosan szintén ennyiért a harmadik. Ekkor telefonáltam. Mint megtudtam a VD kiadónál egy meg egy az 24 (Jack Bauer nélkül), mert ha le nem mondom ennyi hónapig szándékoztak volna 1200Ft-os darabáron küldözgetni nekem a csomagokat. 

Lemondtam. Harmadik csomagot visszaküldtem, panaszlevél kiséretében. Mondjuk érthető, ha azzal hívnak fel, hogy 24 hónapon át havi 1200ért kell-e a cucc, akkor gyors fejszámolás után valszeg körberöhögtem volna őket. Végül is volt 50% esélye, hogy nem mondom le és két éven át szépen fizetem.

Így meg csak a bizalmam veszett el mindenfajta telefonos értékesítéssel szemben.

ezt R. gondolta 12:05-kor. 6 komment

2007. február 19., hétfő

Elvitt múltkor édes-kettes-szerelmes vacsorázásra a G.

Pancsi születése óta egyszer-kétszer már voltunk el esti pogramon, de most először volt, hogy végre csak kettesben mentünk el. Tök jó......lett volna, ha az étterem nem rontja le az egész este hangulatát.

Kezdő étteremtulajok/pincérek kedvéért leírom lépésről lépésre, hogyan lehet elvenni a rohadt vendégek kedvét, hogy még egyszer betérjenek hozzánk.

1. ha megérkeznek a vendégek ne adj nekik ét vagy itallapot, kérdezd meg kapásból mit isznak. Ha már eljönnek ide készüljenek és nézzenek előzetesen utána, hogy mi van az itallapon.

2. amikor leteszed eléjük az étlapot konstansan kommunikálj a mögöttük levő asztalnál ülő törzsvendégekkel. Ebből is láthatják, hogy neked mennyi dolgod van és hogy itt a törzsvendégekért mindent megtesznek.

3. amikor rákérdeznek a ház borára ajánlj egyet, majd hoz egy azonos helyről származó, hasonló, de egész más darabot.

4. az előétel a rendelés felvétele után legalább egy, de inkább másfél órával később érkezzen meg.

5. természetesen ez idő alatt semmi étvágygerjesztőt, apró falatkákat, kenyeret, sósperecet ne rakj a vendég asztalára. Az éhes vendég a jó vendég!

6. a rendelt két azonos előétel helyett csak egyet hozzál.

7. a főétel minimum 45 perccel az előétel után érkezzen.

8. éljen a french cuisine, miniatűr adagokat szolgálj fel. Fő a vendégek egészsége.

9. mindezt persze soksok pénzért.

10. ..és persze 12%-os szerviz díjért.

Az étteremről, ami a Remíz volt előzetesen csak jót hallottam. Persze azok törzsvendégek voltak, lehet, hogy ők más elbírálás alá esnek. Nagyjából félig volt tele a hely, kiváncsi vagyok, hogy mi lett volna ha teltház van.

Volt egyébként egy olyan időpillanat, amikor javasoltam G.-nek, hogy fussunk el és inkább rendeljünk otthonra egy pizzát, de ő akkor még reménykedett. Most azt hiszem amíg ezt az élményt ki nem hevertük egy darabig csak a kedvenc Tabáni Gösser éttermünkbe fogunk járni. Ott legalább jó a konyha, normális adagok vannak, gyors kiszolgálás, jó fej pincérek és még gyerekkel is szívesen látnak (nyáron a teraszon kutyával is!).

Update: annyi azért hozzátartozik, hogy a 6-os pontban jelzett kettő helyett egy előétel hozzása után a pincér folyamatosan elnézét kért a hibáért és mivel az eredeti előétel elég lassan készült volna el (újabb egy óra?) kaptam egy levest.

Én egyébként szívesen eltöltök két- két és fél órát egy helyen, csak azt szeretem úgy beosztani, hogy előbb eszem, aztán utána jóllakottan dumálgatunk, kávé-süti, nem pedig hót éhesen, kopogó szemekkel várok másfél órát. Uzsicsomagot meg mgése szokás magunkkal vinni egy kajáldába!

 

ezt R. gondolta 10:57-kor. 5 komment

2007. február 14., szerda

Gyors helyzetjelentés.

A Kisasszony 7920 gramm, 65 cm és ma egy negyed körtét fogyasztott el.

6 hónapos. 

Hihetlen. Olyan mintha tegnap lett volna, amikor a kórházban először belenéztem azokba a rettentőkék szemekbe, amik azóta sem barnultak egy fikarcnyit sem. És mintha tegnap lett volna, hogy azon rettegtem, mi lesz amikor hazajövünk, mit fogok én ezzel a pici emberrel kezdeni, érteni fogom-e miért sír, mi lesz velünk ha kettesben maradunk.

És eltelt hat hónap és egyre több mindent értek és fantasztikus látni, ahogy napról napra egyre nagyobb és szebb és okosabb és jó látni ahogy egyre több mindenre csodálkozik rá.  

ezt R. gondolta 18:22-kor. 11 komment

2007. február 13., kedd

Múlt hét pénteken, majd 5 havi itt lakás után meglátogatott végre minket a kaputelefon-szerelő és megjavította a kaputelefont. Valszeg a felújítás során nyiszáltak el egy vezetéket a jómunkásemberek.

A kaputelefon nemléte eddig olyan előnyökkel járt, hogy csak az tudott hozzánk bejönni, aki ismerte a mobilszámunkat és ránk csörgött. A hátránya pedig az volt, hogy ilyenkor szépen le kellett cammogni az emeletről egészen a kapuig beengedni a népet. A meglepő dolog viszont Ropi viselkedése volt, aki köbö 1 hónap után már ha megszólalt a telefonom elindult az ajtó felé. Nos, ebből ismét kiderült számunkra, hogy a kutyánk értelmi képességeivel nincs hiba, csak épp szelektív a hallása. Ez főként akkor nyilvánul meg ha vendégek jönnek, mert akkor a ne ugrálj, menj a helyedre stb. kéréseket addig nem hajlandó értelmezni, amíg az ember rákiabál vagy egy fenékre veréssel nyomatékosítja a parancsot. Most, hogy van kaputelefon kiváncsi vagyok mennyi idő kell neki, hogy az újfajta hangot és a vendégek érkeznek fogalmat összekapcsolódja a kobakjában.

A kaputelefon előnye számomra, hogy már csak az udvari kapuig kell lecsoszognom vagy akár le is dobhatom a kulcsot, ugyanis nálunk az utcai kapun kívül még van egy udvari kapu meg egy függőfolyosói ajtó. Néha teljesen olyan érzésem van, mintha én lennék a fogoly a vártoronyban.

A kaputelefon hátránya viszont az, hogy mindenki megtalálhat. Ma reggel például az APEH munkatársai ébresztettek adategyeztetés céljából. Rémisztő egy érzés higgyétek el!

ezt R. gondolta 11:41-kor. még nincsenek kommentek

2007. február 11., vasárnap

Pancsi gyerek elindult a szülőktől való elszakadás rögös útján. Kis lépést tett még csak egyenlőre: ma először fogyasztott az anyatejen kívül mást is. Konkrétan egy egész almát tolt be. Jó-jó egy egészen kisméretű alma volt az áldozat, de az előzetesen hallottakhoz képes - majd fintorogni fog, meg örülhetsz ha a egy-két kanállal eszik stb- az egész reszelt almát felfalta és a második kanáltól kezdve hatalmasra tátott szájjal várta a következőt.

Ha ez ilyen ütemben folytatódik akkor legközelebb arra eszmélek majd, hogy fogja a böröndjét és közli, hogy Londonba költözik.

Esetleg Arubára.


ezt R. gondolta 16:53-kor. 4 komment

2007. február 8., csütörtök

A hét híre pedig az, hogy két hónapos szerencsétlenkedés után tegnap végre egy kanapéval gazdagodott családunk. Miután karácsony előtt, mindenféle ajándékvásárlási álcával sikerült G.-t becsábítanom az Innoshopba ő is elfogadta, hogy egy modernebb vonalú cucc is mutathat jól. Így megrendeltük Slidert, aki széltében csak 160cm, így összecsukva is elfér, nyitott állapotában viszont 2 méteres kopaszállat és rettentő jól lehet rajta heverészkedni.

Aztán még olyan változások zajlanak kis lakásunkban, hogy a Mankusz által ajánlott asztalos jött, látott és meggyőzött. Azon felül, hogy polcosból akasztóssá varázsolja a szekrényünket, csinál nekünk csodaszép fürdőszobabútort is, így végre vége az ömlesztve dobozolásos időszaknak. Eredetileg ugyan én azt gondoltam, hogy a jelenlegi mosdónkat alá építhetne egy szekrényt, de rámutatott, hogy a mosdó és csövei annyi helyet foglalnak, hogy alá kevés dolog fér be, szekrény pedig végképp nem. Ennél a résznél kicsit elszomorodtam, de akkor mondott egy varázsszót: "pultra helyezhető" és akkor persze az én fantáziám beindult és rávetettem magam az internyetre, hogy az általam elképzelt kerek, ámde egyenes falú és lehetőleg nem fehér mosdó gyerekre ráleljek.

Hosszas keresés után sajnos rá kellett jönnöm, hogy a szanitertervezők roppant fantáziátlan népség, mert a pultra helyezhető mosdók fehérek és az esetek többségében kockák, nagy ritkán üvegből vannak, de annak a tisztán tartása szerintem horror. Aztán hétvégén ellátogattunk egy ilyen szaniteres műintézménybe is, ahol nézhettünk katalógus - szigorúan fehérekkel - és igértek 4-5 hetes átfutási időt. Hát frászkarika!

Úgyhogy tegnap könyvelő után -köszi Senoi! - G. elvitt a Soroksári úton egy Bepa (Vera?)nevű helyre és én már előre rettegtem, de aztán mutattak katalógust és csak 1 hét volt az átfutási idő és volt antik kétféle színű nem fehér is, igaz nem egyenes falú. Aztán az egyik sarokban kiszúrtam csendben lapulva figyelő egyenes falú, kerek darabot, aki fehér volt ugyan, de porcelán és nem drága és nem csak képen láttuk és én már csak arra eszméltem, hogy G. fizet és van egy mosdónk és én hívom az asztalost, hogy ne 55cm legyen a pult hanem 60-an mert a mosdó 50-es.

A következő projekt a konyhai tűzhely csere lesz. Kicsit félek mi lesz utána, hiszen a lakás elvileg kész lesz, de végül is jön a tavasz és a társasháznak van egy kertje.....

ezt R. gondolta 14:30-kor. 6 komment

Pár bloggernél olvastam mostanában, hogy mennyikre hipochonderek, már az interneten olvasva mindenféle egzotikus betegségekről produkálják a tüneteket.

Hát ez kérem mind semmi! Az igazi hipochondria ott kezdődik, amikor a szokásos éves kéményellenőrzés során a kémányseprő jelzi, hogy ki kellene béleltetni a kéményt, mert ha beleesik egy tégla az gondokat okozhat onnantól kezdve konstans fejfájásom van. 

ezt R. gondolta 09:32-kor. 2 komment

2007. február 5., hétfő

Fogzunk.

Mind a ketten. Csak amíg Pancsi az első, tej típusút abszolválja, addig én már két napja egy kiesett tömés miatt szenvedek. Fogzásunk még annyiban hasonlít egymásra, hogy nem folymatos a fájdalom, hanem időről időre belehasít. míg ezt én citromábrázattal és halk kurvaanyázással honorálom, addig Pancsi még szabadjára engedi érzéseit és üvegrepesztő hangon ordít.

Irigylem, néha én is szívesen ordítanák, főleg amikor ő már több, mint 10 perce üvölt, mert addigra a fogfájás mellett rendre a fejem is megfájdul. Sajnos azonban nem bírom ordításban felvenni vele a versenyt, így nekem marad a halk nyugtató hang (megjegyzem szétmenő fejjel baromi nehéz!) valamint a csendes énekelgetés hátha megnyugszik. Kivülről figyelve szerintem ilyenkor simán olyan a fejem mint Jack Nicholsonnnak a Ragyogásban. 

G. inkább a zenés-táncos módszereket részesíti előnyben. A Tankcsapda számokra történő ugrálás után repertoárjának legújabb darabja "Julcsa ha bemégy a lámpagyárba" c. szám, amire csárdásozó mozgást végeznek. Rémesen hangzik tudom, de hatásos. 

Ezen kívül még azzal is szembesülnünk kellett, hogy ilyenkor a szokásos éjszakánkénti kettő, max. három ébredés helyett Pancsi ötször-hatszor megébred. A csúcs a csütörtök éjszakai kilenc darab volt, ami ha átlagban nézzük akkor óránkénti egy. Képzelhetitek. Az utolsó pár esetben, miután sikerült elaltatnom már a galériára felfelé másza elaludtam.

Sajnos a szociális életemet sem tartotta tiszteletben a gyerek, így a szombati csajos dumapartiból is két és fél óra után kénytelen voltam távozni, mivel Pancsi az előkészített kaját amire azt hittem, hogy simán elég lesz egész éjszakára öt perc alatt fogyasztotta el és követelt többet.

Az meg ugye nálam volt.  

ezt R. gondolta 09:09-kor. 6 komment

2007. február 2., péntek

Tegnap hosszan böngésztem Chili & Vanilia és nemisbéka blogjait valami finom és különleges vacsoraötlet után, de miután a zöldségesnél (mind a két környékbelinél) hülyének néztek amikor édesburgonyát kértem ideiglenesen feladtam az ínyenckedést és összedobtam egy paprikás krumplit.*

Isteni lett!  

*alapötletet azért C&V ihlette, de a saját receptemet valósítottam meg, fokhagyma nélkül, soksok kolbásszal.

ezt R. gondolta 10:15-kor. 5 komment

2007. február 1., csütörtök

Azt nem értem a támogatott lombik program csökkentése kapcsán, hogyha az a Minisztérium legfőbb érve, hogy már nem szükséges átlagosan öt beavatkozás a siker eléréséhez, hanem elég átlagosan három is akkor miért kettőre tervezik csökkenteni a támogatott beavatkozások számát?

Kicsit ez olyan kidobott pénz érzetét kelti. Gauss görbe, ilyenek.

ezt R. gondolta 16:12-kor. 1 komment