2005. február
2005. február 28., hétfő
A koncert alatt összefutottam Albival is, aki pár évvel ezelőtt a rejtélyes nagy budapesti éjszakából került az ismeretségek sorába és jelen foglalkozását tekintve beengedő vagy kidobó(?) emberként funkcionál a Süsiben. Az előző esti munkahelyén történt találkozásra utalva megjegyezte:
- Jó korán leléptetek.
- Aha, picit befáradtam (kellett nekem vagánykodásból tisztán inni a 80-as Stroh rumot)
- Nem is értem minek jártok ti oda. (na ja, tényleg köbö egy órát tölthettünk lent)
- Háááát, asszem csocsózni.
A Rammstein meg jó volt. Vagyis ami igazán és gyomorösszeszorítóan jó volt az az Apocalyptica, de ez nem újdonság, mert mindig így hatnak rám. Lúdbőr, has ici-pici lesz hirtelen, enyhe szédülés.
A Rammstein meg Rammstein volt, lángok, robbanások, dübörgő zene és a közönségen karján gumicsónakozó gitáros.
Pénteken nagyon rossz kedvem volt. Egy rossz álom rányomta a bélyegét az egész napomra. Nyügős voltam, morcos és legszívesebben elsírtam volna magam. Aztán este valaki meglepett. Kaptam egy hatalmas csokor.......LUFIT. És ez annyira kedves, nem szokványos és bolondos ajándék volt, hogy hirtelen elszállt az egész napi szürkeség és rosszkedv.
Tényleg köszönöm!
2005. február 26., szombat
Pedig politkánál sokkal szebb dolgok is léteznek. Mondjuk téli fák!
Egy behavazott ág....
....vagy egy magányos városi fa a napsütésben...
...vagy egy szerelmesen ölelkező, milyen szép lehet!
Kijövök Anyuékhoz, mert három hete nem találkoztunk, erre nem elmennek tüntetni? Költői kérdés volt, a válasz DE. Érdekes népség a szüleim. Olyan lelkesedéssel és annyi fontosságot tulajdonítva a témának vetik bele magukat a politikába, hogy néha megrémítenek. Én, így alig túl a harmincon úgy gondolom, hogy minden politikus egyforma, hatalomvágyó, elsősorban a saját pecsenyéjüket sütögető barom. (és akkor még finoman fogalmaztam!). Nincs a palettán olyan párt, amelyikre szívesen adnám a szavazatom és DNA gondolatát kicsit kicsavarva, alapjába véve bohócoknak tartom őket akiknek egyetlen szerepük, hogy eltereljék a figyelmet arról ki gyakorolja a tényleges hatalmat. Ezzel szemben a szüleim lelkesen politizálnak. Hisznek, szerintem túlzottan is, az általuk preferált párt aktuális szólamaiban. Részt vesznek rendezvényeken és a barátaikkal való beszélgetésekben is ez a fő téma.
Néha elgondolkozom, hogy ez talán valamiféle hiánypótlás?
Ellenben most berohant az udvarról Huba-manó és azon vizesen-havasan az ölembe vetette magát a 40-50kg-val. Ez a realitás valahogy jobban tetszik;))
2005. február 25., péntek
Tesóm bármit képes elveszíteni. Ma azonban még önmagát is felülmúlta, amikor Tunéziából hazafelé képes volt az ottani becsekkolás és a hazai kicsekkolás között elveszíteni az útlevelét.
Tiszta szerencse, hogy valami homlyos oknál fogva nála volt a személyije, így nem maradt örök időkre a reptér foglya.
Hír tegnap a Tv-ben: Anna Kurnyikova bíróságra jár, mivel elfogták azt a pasit aki évek óta zaklatta emilben, meg követte meg mittudomén. A pasi védekezése "Ha tudtam volna, hogy ő nem viszonozza az érzéseimet és nem ugyan úgy érez ahogy én, akkor nem zaklatom."
Elgondolkodtató: tehát effektíve ha valaki nem válaszol az emilekre, menekül előled, meg ilyesmik, abból simán az vonható le, hogy totál bejösz neki. Kiváncsi vagyok, hogy értelmezte volna, ha elkezdenek lőni rá??
Viszont van jegyem a Rammsteinre. Láblógatás helyett ez is megteszi.
Azt mondta Paró a telefonba, hogy rainált vagyok. Bóknak vettem. De nincs igaza. Néha persze, dehát melyik nő nem?? Néha, amikor olyan jó volna okosnak lenni, rafináltnak meg csiribiri megoldani a dolgokat, hogy mindenkinek jó legyen, akkor persze ez sehol sincs, csak a clumsy and shy, aki még mindig nem érti, hogy mit és hogyan, csak néz nagy könnybe lábat szemekkel, hogy miért nem???
De persze aztán összeszedi magát az ember, felszegi a fejét, mosoly és álarc, mert büszkék vagyunk és ne lásson minket sírni senki. Aki meg látott az most szóljon vagy hallgasson örökre, de inkább hallgasson örökre. És jön úgyis más, mint a villamos, mert ez egy ilyen világ, hogy mindig jön más és ha szerencsénk van, és miért ne lenne szerencsénk, hiszen talpra esünk mindig mint a macska, jobb is sokkal, és már más kezét fogjuk és máshoz igazodik a léptünk és mással megyünk moziba (bár vele nem is voltunk moziban, csak színházban egyszer), mert ez egy ilyen világ.
Csak néha jó volna kiszakadni a világból és lábat lógatva megpihenni egy fa tetején.
2005. február 24., csütörtök
Felolvastam anyukámnak tesóm keddi sms-ét. Szerinte nem részeg volt, hanem alapvetően bolond. Ebben persze van igazság, de az rosszul esett, amikor azt mondta, hogy részben az én hibám is. Most tehetek én arról, hogy amikor ráültettem a Lunabusz tetejére és elkezdtem húzni, akkor hanyatt esett róla, mint valami elcseszett Postabank maci?
Komolyan mondom más családban örülnének, ha a nagy és okos, 8 éves foglalkozik a kis egyévessel pisissel.
...nekem inkább tenger volt az álmomban és oroszlánfókák, meg egy partra vetett gyilkos bálna, amit megpróbáltam visszasegíteni a vízbe.
Persze a gyilkos bálna igazából nem bálna ám, hanem a kardszárnyú delfin. Állítólag a mérete miatt hívják így, meg hogy megeszik más delfinfajtákat is. Sőt pingvineket is.
Nem tudom sikerült-e végül. Most izgulok.
2005. február 23., szerda
Lakáseladási projekttel még sehol sem tartok. Eddig egy potenciális vevőjelölt jött és bár tetszett neki, az árat picit sokalta...lehet, hogy egy inci-fincit lejebb kellene engednem? Alapjába véve és reálisan úgyis 10-10,5-et szeretnék érte kapni....
Azért ha valaki olvassa és érdekli egy csudalakás, akkor írjon!
Tegnap esett az eső és vártam valakinek az ajtaja előtt, aki nem volt ott, pedig megbeszéltük. Így viszlát papucs, viszlát letöltőkábel, vietnámi kedvenc papírszatyor meg egyéb apróságok.
Ma kék az ég és ideje továbblépni. A tárgyak pedig pótolhatóak.
Különben is, a tesómtól tegnap éjjel kapott sms szerint "vettem neked egy fasza fakigyot. Semmire nem jo és még csak nem is szép."
Éljenek a fakígyók!!!
2005. február 22., kedd
Néha jó elmenni egy kicsit messze. Na nem olyan "Rachel menj messze" stílusban, hogy ne érd el a labdát, hanem tényleg messze, sok órai autózásra, más helyre, más hegyek közé. Valahogy letisztulnak a dolgok. Amire itthon nem találtam a megfelelő megoldást, ott egy kicsit más távlatba kerül, átértékelődik. És végül is tényleg megnyugtat a hó.
Mert igaza volt annak a nagyon kedves embernek, aki persze még mindig tartozik nekem egy mese befejezésével a Guminyakú Lámpafojtógatóról;) hogy az utóbbi időben csak arról nem írtam igazán, ami foglalkoztatott. Tényleg nem írtam, mert magam sem tudtam megfogalmazni, hogy mi bánt, mi fáj. Másrészt azt sem akartam, hogy az a személy, aki ezt kiváltotta tudja, hogy mennyire megbántott néha. Nehéz úgy írni, hogy tudod, hogy a másik olvas. És néha tényleg nem voltam benne biztos, hogy nem szántszándékkal bántott-e. Persze most sem vagyok benne biztos, csak remélem, hogy tényleg a helyzet és a körülmények volt az oka, nem pedig az, hogy bántani akart.
Szóval a válasz most nem 42, csak egy szimpla NEM. Hogy is írta bídzsej tegnap? "van, amit el kell engedni. jobb ez így."
Főleg, ha vár VALAKI más, aki mer elfogadni és akar adni....
A minap az jutott eszembe a TöVö2 kis sorozatának előzetesét nézve, hogy valószínűleg azért van olyan hihetetlenül idétlen hajuk a főszereplő pasiknak benne, hogy a rendező meg tudja különböztetni őket a statisztáktól. Mégiscsak kellett találni valamit, hiszen az egyen narancssárga mellény hülyén nézett volna ki.
2005. február 21., hétfő
Lopok neked egy könyvet,
A lapjait teleírom,
Vérrel, veritékkel,
Valahogy még kibírom.
Aztán elmegyek innen messze,
Hogy többé ne is láss.
Lopjon könyvet, írja a könnyeivel
Tele valaki más.
Vettem magamnak egy kesztyűt. Sötétszürke-narancs színek vannak benne, de persze a lényeg az a kis fémdarab, ami végighúzodik a kézfej mentén és ettől egyrészt menő módon protektorosnak mondják, másrészt meg rohadt hasznos, mert pölö ha olyan bénán teszi le az ember a kezét, mint egyszer én régen, akkor sem törik szilánkosra a csuklója, ugye-ugye...
Jóval a pénztártól való távozás után vettem észre belsejében a kis cetlit, melyen a következő információk álltak: "Size: Junior-S, Age: 8-9 years"
Furcsa...konkrétan emlékszem, hogy múlt pénteken szerdán a hét legrosszabb pályája cimet megnyerő helyen siklottam le, aztán forralt boroztam egy hüttében. Vagy lehet, hogy azt álmodtam és közben itt voltam bent az irodában? Nem azt mégsem álmodhattam, hiszen annak a pályának volt annyira meredek és jeges az alaja, hogy a térdem azóta is fáj....jaj, már magam sem tudom, hogy mi is van.
Nem, biztos, hogy én ott, mert lakást sem mutattam senkinek...vagy lehet, hogy valami titkos énem mutogatta??? Akkor viszont nagyon kell figyelnem, nehogy el is adja.
2005. február 16., szerda
Holnap hárman is jönnek majd lakást nézni. Egymás után, sorban. Remegek!
Ma sem láttam a szobrot munka közben, talán a nagy köd miatt? Avagy ezzel csak hitegetem magam, nehogy szembesüljek a valósággal: íróasztalom elforgatásával megváltozott minden. Odakint.
Elfáradtam, most egy kicsit elképzelem, ahogy fehér hóban trappolok, ropog lépteim alatt, kezemben silécek és egy sakktábla. Sakktábla?!?!
2005. február 13., vasárnap
Tele van az agyam kavargó kérdésekkel. A térdem meg kék-zöld éd lila foltokkal. Holnapra valószínüleg feketék lesznek.
Kell egy kis kontraszt a sok fehérhez.
2005. február 11., péntek
Reggel kezembe nyomtak egy szóróanyagot, mely egyfelől meghívót tartalmaz a Menny kapuja&Pokol lángjai c. cuccra, ami mint kiderült, nem egy ultra heavy rocker és/vagy motorosbanda bemutatkozó előadása, hanem idézem: "egy érdekes, szokatlan, de mégis időszerű színdarab" mely "1979-ben született egy kanadai szerző írása nyomán. Központjában az ember áll, és a folyamat, ahogyan a láthatatlan világ szellemi valóságának tudatára ébred."
Ezen kívül az anyagban leírták mivel foglalkoznak: "iskolai fogalakozásaink során 4.000 gyermeket rendszeresen ösztönzünk arra, hogy válassza következetesen a jót, és mondjon határozottan nemet a rosszra."
Hát nem tudom, engem még nem győzött meg, hogy az adóm 1%-val őket kellene támogatnom....
Minden tiszteletem a Pannon gsm-é! Szerintem esélyesek a Nobel díjra! Feltalálták ugyanis az időutazást.
A tegnap este (gy.k.:02.10-én) a postaládámból kiszedett számla kelte a mai nap (gy.k.: 02.11). Ha számításba vesszük a posta utóbbi időben tapasztalt lassúságát is már legalább négy napja fel kellett adniuk a levelet. Igazán megtisztelő ám, hogy ezt a fantasztikust találmányt arra fordították, hogy valaki visszautazzon és feladja a számlám!!!
Köszi, tényleg meghatódtam!
Oldboy.
Durva! Nagyon!!
És az alapető durvasága nem a véres jelenetekben rejlik...pedig az is van dögivel, hanem abban, hogy a végén ülsz és azon gondolkozol tényleg képesek emberek ilyen bosszút állni? Mélységekig kidolgozni, hosszú évek munkájával pontról pontra felépíteni egy tervet, aminek az egyetlen célja, hogy teljesen összezúzza, apró kis darabokra töri a másik életét, álmait, reményeit.
Ezért jobbak a thrillerek a horrorfilmeknél. A horrorfilmek ostobák. Az egész arra épül, hogy jön valami aktuális gonosz és ijesztget. Csak annyi a kérdéses, hogy a film melyik jelenetében és hol fog feltűnni. Ellenben a thrillerek!! Amikor próbálod kitalálni, hogy mit és miért és lassan gombolyodik a történet és amikor már mindenki azt hiszi, hogy tiszta a dolog, akkor jön egy svédcsavar és utána lezárás, stáblista és te még mindig csak ülsz és ülsz és próbálod visszafejteni, hogy és mi?
De akkor már csak a zene szól....
2005. február 10., csütörtök
Ma jön első lakásnéző és potenciális vevő.
Izgulok!
Ha az esküvők után természetesnek vesszük a hajnalig tartó dinom-dánomot, miért hat morbidnak egy válás-ünneplő buli?
2005. február 9., szerda
Egy csepp, két csepp, öt csepp, meg tíz...
Félig üres a pohár, félig tele a pohár, teljesen tele, utolsó csepp...
Emlékszem egy esőcseppre. Eszter szüleinél voltunk vidéken. A nyári eső elől a pincébe húzdtunk elszívni egy spanglit. Igazán sose jött be a fű, az a cucc nagyon rendben volt. Nagy cseppekben esett, gugoltam a pinceajtónban, időről időre hozzám ért a cigi, lassan beleszív, továbbad, kifúj és közben csak az esőt láttam. Ahogy lassan hullanak a cseppek és visszapattanak a betonról, majd a keletkező kisebb tócsákból. És akkor jött az a csepp. Hatalmas, gyönyörű, ahogy lehulott, sokfelé robbant szét, sok kis csepp, sok szivárvány, beleégetve magát az agyamba. Az én cseppem.
...mi lesz amikor a pohárba még egy csepp jön és még egy?
...olvad a jégcsap, csepereg a víz.
2005. február 8., kedd
Asszem kiesett a fogamból a tegnap beleapplikál tömés.
Hát ez tényleg nem az én hetem;( Bárki aki esetleg pozitív irányba el tudja mozdítani ezt a tendenciát segítsen, plíííz!
Ma megint morgással kezdem a napot. Hát emberek sajnálom, úgy tűnik ez egy ilyen hét. Valszeg az is közrejátszik, hogy jó okosan előre eldöntöttem és megterveztem, hogy ennek a hétnek a nem munkával töltött részeiben milyen programjaim lesznek és ez már tegnap sikeresen megdőlt, amikor is egy nyavalyás irományt elkészítése miatt bentragadtam a gyárban. Persze nagy-fehér-fönöknőnek arra már nem akadt ideje, hogy kegyeskedjék megnézni, amikor végre elkészültem vele. És ki a kutya faszát érdekli, hogy én ettől nem tudtam elmenni mászni. Ugye-ugye, senkit.....
Na, de nem erről akarok írni, hanem egy sokkal fájdalmasabb dologról. Úgy hívják, hogy adóbevallás. Szerintem mindenki átérzi, hogy ez a fogalom már úgy alapjába véve gyötrő. Marja az ember pici szívét. Sajnos ezt a fájdalmat lehet fokozni. Például nyavalyás határidőkkel. Ami én életemben mindenféle okosságok miatt általában február 15-e (húh de közelvan!), de ebben az évben további nem részletezett okok miatt most péntek.
Most kellene annak jönni, hogy akkor hajrá vágjunk bele, de persze ez megint nem egyszerű. A T. Bank szerencsére a mai nappal végre elküldte azt az igazolást, ami alapján meg tudom csinálni (egyébként jan. 31-ig kellett volna kézhez kapni), de bizonyos belső biztonsági előírások miatt sajnos az Apeh oldaláról nem tölthetem le a formanyomtatványt és a kitöltő progit. Gondoltam sebaj, majd akkor papíron. Mivel tavaly elektronikusan töltöttem le/ki/be Apeh nem küldött nyomtatványt. Mindegy van nekik sok ügyfélszolgálatuk majd ott. Gondolta Móricka, meg én is. Mert úgye az ügyfélszolgálaton, ami legközelebb volt hozzám és ma reggel berongyoltam, közölték, hogy én ott nem kaphatok, mert kevés van és ez csak kerületi lakosoknak. Nem értem vazz, nem értem. Ha kevés van és látják, hogy kell miért nem rendelnek többet??? Sebaj, optimizmus törtlen. Felhívom az IT, mit lehet tenni. Hát alapjába véve múlt péntekig belső hálóról elérhetőek voltak az anyagok, de volt reklamáció, hogy hibás az egyik nyomtatvány ezért leszedték. Logikus nem, hibás egy nyomtatvány, így a helyett, hogy azt újra letöltenék leszedik az összeset. Jó, akkor most mi legyen? Írjak kérvényt. Kérvényt? Kérvényt, hogy én egyes egyedül letölthessem az Apeh oldaláról.
Írtam...és reménykedem. Végül is még van három napom.....
*update: úgy tűnik igenis megéri bízni és reménykedni! letöltötték és megküldték, juhéé...most kitöltök...ja és mostmár csak egy adótanácsadó kellene;))
2005. február 7., hétfő
Utálom a nyomulós ribancokat! A net-en is akad egy kettő, de ma speckó a szobánkba libbent be egy új kolleganőnek álcázva magát. Bazdmeg, ha valaki új egy helyen ne kezdjen el az első öt percben nyávogni, hogy ő ezt így akarja, azt meg amúgy. Szeretnéd, max. kicsiangyal...szeretnéd!
Na jó, napi dühöngés lerendezve. Egyébként egész kellemes kis hétvégém volt. Péntek esti fecsegés a csajokkal, aztán szombati mozi és aztán fecsegés egy kedves fijjatalemberrel. Végül, mily meglepő vasárnapi fecsegés szülőkkel és tesóval. Sőt még sétáltunk is egy hatalmasat a kutyával. Hihetetlen, hogy itt a városban már semmi nyoma a hónak, de Solymáron még térdig gázoltunk benne. Sőt nem csak gázoltunk, hanem megpróbáltunk angyalkát is csinálni. A tesómé egész jó lett, az enyém már kevésbé. Inkább hasonlít egy a hóban hanyatt eső ember lenyomatára, aki erőteljesen próbálja kivédeni egy kutya heves, a hasán landoló ugrándozását.
Hiába no, azt hitte új játékot eszeltünk ki.
