2012. március 4., vasárnap
Annyira írnám azt, hogy az eddigi évek lefelé mutató trendje után végre ismét jó volt a Lakástrend kiállítás és új, ötletes és szuperjó dolgokat láttam.
Annyira szívesen írnám ezt, de nem írhatom sajnos, mert bár valóban láttam új dolgokat, láttam ötletes dolgokat és még talán egyre a szuperjót is használnám, de alapjába véve csalódás volt az egész.
Az eddigi Műcsarnok helyett a kiállítás átköltözött a Millenáris B csarnokába. Igen, pontosan oda, ahol a WAMP-ot is szokták tartani. De amíg a WAMP-on, tömegek vannak, mind kiállítókban, mind látogatókban a Lakástrenden inkább a lézengés volt a jellemző.
Ami nagyon meglepett, hogy a korábbi évek kiállítói közül hiányoztak olyan nevek, mint a Basic Collection, az Arteon (bár valszeg uncsik lettek volna a meztelen fiúk újra), az Ivanka, a Kare. Amit én szintén hiányoltam a tavalyi évhez képest a fiatal magyar tervezők munkái. Volt néhány, valóban, de közel sem annyi és nem olyan érdekesek mint tavaly.
De, hogy ne csak a negatívumokról írjak, akkor emlékezzünk meg arról a néhány kiállítóról, aki tudtak nekem tetszőt mutatni:
A Greypants a borzasztóan drága, de borzaszótan gyönyörű kartonpapír lámpákkal, akiktől ráadásul azt is megtudtuk, hogy a lámpák nem csak a technológia miatt ennyire drágák (valami lézeres vágás, ne kérdezd), hanem mert azokat sérült emberek rakják össze kézzel.
A Bounce szék, ami szintén borzasztóan drága, de elképesztően kényelmes volt. Alapjába véve egy valamilyen speckó anyagból készült műanyag henger tetejére húztak rá egy szilikon hálót. Belesüllyedsz, kényelmes, élvezed. Csak egy kávé hiányzott, különben az egész délutánt ott töltöttem volna.
Aztán ott voltak még a Flux székek, amiket tavaly már láttam ugyan, de még mindig tetszik.
Ezen kívül említésre méltó még az M&A Kereskedelmi Kft.-t a csudaszép lakástextilek miatt (árat nem mertem kérdezni) és az Antik Centrum a mozaiklapok miatt.
Éééés ennyi volt.
És ez engem borzasztóan elszomorít.
És tudom, éssel nem kezdünk mondatot, harmadszorra sem).
2012. február 22., szerda
Mondjuk szerintem az borzasztóan magasztosan hangzik (bocs Gréta), hogy azért lépek ugyanabba a folyóba, mert a Sors által feladott leckét nem tanultam meg ezért újra feladja.
A magyarázat ennél picit egyszerűbb, volt idő amikor még elhittem, amikor azt magyarázta, hogy szeret és bármennyire is tudtam ésszel, hogy nem fog működni mégis tényleg szerettem volna ha tévedek.
Nem tudom biztosan, hogy tényleg és végleg kitörlődött belőlem ez az érzés. Most úgy érzem, hogy már nincs ott, de ki tudja. Mindenesetre ha másért nem, most már azért sem szabad újra belépnem a folyóba, mert akkor elvesztenék egy fogadást Jack-el szemben.
Mi mindenre jók a barátok, ugye.
2012. február 19., vasárnap
Tegnap este ültem egy helyen csajokkal, akikkel még 10-12 éve volt egy időszak, hogy viszonylag sokat jártunk össze. Azóta szinte mindenki férjhez ment, van aki elvált, gyerekek stb., egy kivétellel sok éve nem tartjuk már a kapcsolatot.
Most az az egy hívott és gondoltam miért ne.
Nos, most már tökéletesen átérzem mit érezhetett Bridget Jones, amikor a "smugged married" barátainál vacsorázott és most tekintsünk el attól, hogy férjek nem voltak jelen. Döbbenetes volt azt hallgatni, hogy milyen nehéz az életük, mivel alig van idejük, hiszen fodrász, műkörmös és akkor még el kell vinni a gyereket edzésre is és mennyire fárasztó, mert hétvégén meg wellnessezni kell menni. (wellnessezni és kell, hát ez komolyan gyönyörű).
Úgyhogy kb. másfél óra múlva feladtam a harcot, átmentem inkább 400-ba az ÉN barátaimhoz, akik nem beszélnek műkörmökről, ellenben bármikor tudunk zenéről, filmekről, világcsavargásról értekezni, nem ragacsos és furcsa színű koktélokat isznak, hanem bort és sört és esetenként tequilát vagy vodkát tisztán, a hétvégét pedig nem wellnessben töltik, hanem mondjuk bicajozzással (vagy épp másnaposan) és bármikor tudunk úgy röhögni apróságokon, hogy kicsordul a könnyünk.
2012. február 13., hétfő
Annyira elképesztően vicces (nem, nem az) visszaolvasni a 2010. májusi bejegyzéseket az A.-val történő szakítással kapcsolatban, de közben valahol borzasztóan elszomorító, hogy pillanatnyilag elég lenne idekopiznom az akkor írtakat és még a nevet sem kellene megváltoztatni.
Nem szeretnék ugyanebbe visszalépni többet, én tudom, hogy ez nem jó, soha nem működne és ő is tudja ezt és még amikor együtt vagyunk/voltunk akkor sem voltunk igazán együtt, mert ez a tudat mindig ott volt.
És mégis gyűlölöm azt az érzést, hogy véletlenül egymásba futunk az utcán és összeszorul a szívem, annyira fáj.
2011. május 3., kedd
Megint volt Segítsüti, nekem pedig volt ismét egy keretem, ameddig elmehettem a licitben. Sósra vágytam.
A sok-sok édes között Lila füge és Dalit készültek sós sütikkel, én pedig mindkettőre licitáltam. Az egyik helyen elhúzott a fejem felett a licit, a másik helyen - Dalitnál - nyertem.
A nyereményt tegnap fél ötkor vettem át, este hétre értünk haza, addigra a háromnegyede elfogyott. Elmentünk ugyanis játszózni, aztán hazafelé bementünk még egy ismerős kertjébe és persze lelkesen kóstolták a gyerekek és szülők is.
Ha ma este nagyobb lesz a lelkesedése, mint az éhségem, akkor talán készítek még az utolsó darabokról fotót.
Dalit, köszönöm még egyszer. Zseniálisan finom volt!
2010. december 24., péntek
A gyerekkel így Karácsony tiszteletére épp cseresznyéket rajzolunk, színezünk és vágunk ki papírból, hogy a fára tegyük.
Kicsit az agresszív kismalacos vicc jut eszembe róla.
Mindenesetre Boldog Karácsonyt mindenkinek.
2010. augusztus 29., vasárnap
A világom fenekestül fordul fel éppen.
Nem értem igazán az egészet. Történt valami, ami nem volt jó, nagyon nem és fél júliusban magam alatt voltam miatta. Aztán egyszer csak átértékelődött valami bennem, tanulságok, mondhatnám, levonódtak, de nincsenek tanulságok és nincs minek levonódnia.
Elvek, amiket eddig fontosnak tartottam váltak hirtelen értelmetlenné, az alapok, amikre próbáltam építeni az életem olvadnak a semmibe. Olyan mintha sötétben akarnál végigmenni a jól ismert szobán, de valaki közben átrendezte.
Néha rám tör a félelem, fogalmam sincs hogy lesz.
Az idő fennmaradó részében viszont boldognak érzem magam. Nagyon. És ez még számomra is meglepő.
2010. július 23., péntek
Amikor már azt hiszed mindent láttál és már kifelé tartasz, akkor kapsz még egy akkora pofont, hogy két hétig kezed lábad csak remeg és rá kell, hogy jöjj, sokkal de sokkal mélyebb a gödör, mint valaha is képzelted és csak reménykedhetsz, hogy most már talán tényleg felfelé visz az út.
Mindenesetre iszonyat hálás vagyok azért, hogy olyan barátok állnak mellettem amilyenek.
2010. július 3., szombat
Honnan lehet felismerni a boldog bloggert? - Nem ír bloggot.
Haladok az úton, de most még csak a elfoglalt voltam. Panni gyerek nyaral, így estéim betáblázva. Vacsi, focinézés, Zagar, squash. Name it I'll do it.
Plusz a hét hozadéka, hogy a vietnémi kigyóvérivós sztori mellé fel tudok egy olyat vonultatni, amivel ebédnél tuti sokkolni lehet a kollégákat. Eddig a titkárnő "biciglizés közben véletlenül lenyeltem egy cserebogarat"-ja volt a csúcs. Ellenben most már a kutya se mossa le rólam, hogy vámpír felmenőim is lehettek.
Mai program alvás, ki kell pihennem magam a jövő hétre. A durván pörgősnél is, durván pörgősebb lesz.
Alig várom.
2010. június 21., hétfő
Van olyan, hogy találkozol valakivel, szinte minden stimmel, órákig sétáltok és beszélgettek, hasonló dolgok érdeklik mint téged, hasonló dolgokat csináltok, már előre meg tudnátok ezer programot beszélni, de valami mégis hiányzik és mégsem beszéltek meg programokat és nem is baj, hogy nem hív fel...
Aztán van olyan, hogy jön valaki akivel semmi nem stimmel és mégis jó vele és vele szeretnél lenni és néha gyűlölöd, mert "ez a szerelem nekem nem a május, én örülök, ha valahogy túlélem, a szerelem csak egy rohadt mágus, ha elkapom úgyis kiherélem"...
Aztán van olyan, akivel zenéről beszélsz, mondasz egy nevet és elkezdi a te számodat énekelni tőlük...
Aztán van olyan, hogy már a sokadik randit neveted át vele, de valahogy mégsem tudod, hogy mi ez és néha eszedbe jut egy 10 évvel ezelőtti nyári hajnal, jött fel a nap, kiléptél egy házból, vártad a taxid, élvezted a fényt és a meleget, majd jött ő és már nem volt szükség a taxira ...
És van olyan is, amikor belenézel egy hihetetlen zöld szempárba és azon gondolkozol, hogyha egy bárpultnál állnátok és mindkettőtök kezében egy-egy pohár lenne valahogy sokkal egyszerűbb lenne valahogy elkezdeni beszélgetni, mint egy áruház közepén két lámpa között... *
A Szex és New York igazából a cipőkről és a ruhákról szól némi kerettörténettel, amire odafigyelni sem érdemes.
A Micmacs viszont kicsit lassan indul, de ha elkapod a ritmusát, akkor nagyon tetszős.
A Kick-Ass pedig a magyar címétől (Ha/ver, jó tudom, lehetett volna rosszabb is) eltekintve pedig egyszerűen zseniálisan übervicces - feltéve persze, ha bírod a morbid humort, a mérhetetlen számú levágott végtagot és a rengeteg vért. Abszolúte must see kategória.
Toy Story 3-at ki nézi meg velem?
*a sorrend se nem időrendi, se nem fontossági ....
2010. június 13., vasárnap
Olvasgattam és szembejött ez.
Ó basszus.
"- Úgy határoztunk - mondta Bruckner Szigfrid -, hogy elvesszük tőled a virágot.
- Jaj ne! - esett kétségbe Vacskamati.
- De igenis elvesszük!
- Dömdödöm - mondta ekkor Dömdödöm.
Csodálkozva néztek rá.
- Azt mondod, hogy kérdezzük meg a virágot is?
- Döm.
Megkérdezték hát a virágot.
- Akarsz Vacskamatinál maradni?
A virágnak szép virághangja volt.
- Igen - mondta.
- De hiszen nem öntözött!
- Tudom - mondta a virág.
- De hiszen nem kapálgatott!
- Tudom - mondta a virág.
- De hiszen rád se nézett!
- Tudom - mondta a virág.
- Aztán meg agyonöntözött.
- Tudom - mondta a virág.
- Agyonkapált.
- Tudom - mondta a virág.
- Sápadt lettél.
- Tudom - mondta a virág.
- Csenevész lettél.
- Tudom - mondta a virág.
- Akkor még miért maradnál nála!? - mordult rá Bruckner Szigfrid.
- Azért, mert szeretem - mondta a virág.
- Miért szereted? - háborgott Aromo.
- Csak - mondta a virág.
Vacskamati táncra perdült, ugrált a virágja körül, alig látott az örömtől.
- Meglátod, rendesen öntözlek, kapállak, törődöm veled ezután - mondta a virágnak.
A virág meg azt mondta:
- Hiszi a piszi.
És olyan boldog volt, amilyen még soha."
/Lázár Ervin: Vacskamati virágja
"és ragadtak a nők pasik, mint a legyek a légypapírra, ahogy a nagykönyvben meg van írva"
Nagyon nyár van és nagyon élvezem a meleget, imádom, hogy nem kell kabát, kispapucsban és kispolóban mászkálhatok.
Aztán nem tudom eldönteni, hogy a mai huszonéves csajok öregítik magukat piszkosul vagy az új szemránckrémem ennyire zseniális - Clarins, piszok drága volt, még úgy is, hogy kaptam mellé ajándékokat is, fogyasztói társadalom, piha - de pénteken konstansan 22-23-nak néztek.
Mindenesetre az önbizalmamra kiváló hatással, meg az a jó pár bók, ami még elhangzott.
Közben pedig a múlt ködéből feltünt valaki és kimondott olyan mondatokat, amiket pár hete valaki mástól szerettem volna hallani és egyenlőre nem tudom mi ez, de jól esik, sodródom egy kicsit és ez kiváló.
Becsuknak egy ajtót, kinyilik egy ablak...?
2010. június 8., kedd
Hozzáteszem, amikor este tízkor békésen tartok fogat mosni és egyszer csak szembejön Mincike, aki az "éhes vagyok, szomjas vagyok, pisilnem kell, takarjál be" után még kitalált hirtelen egy "kakilnom kell" kört is, akkor azért fogy a türelem.
Az ősi mondás szerint este fél kilenc és reggel hét (hétvégenként kilenc) között legjobb gyerek az alvó gyerek.
2010. június 6., vasárnap
És mielőtt a Mészi utcáról írok még mindenképp le kell írnom, hogy mennyire oda vagyok mostanában a lányomért.
Pedig ugyanúgy megvannal a hisztik és néha rettentő fárasztó, de annyira okos kis tündér, hogy fél percnél tovább nem lehet rá mérgesnek lenni.
Nem szereti az esőt, eddig folyamatosan arra várt, hogy mikor lesz már nyári reggel és mikor megyünk a Balatonra, de múltkor megsúgta, hogy három dolog miatt mégis szereti az esőt: a szivárvány, a tócsában ugrálás és a csiguszok miatt.
A csigák nagy barátja ugyanis, minden reggel kötelező program a csigafigyelés és csigamentés, amikor a járdán, úton áthaladó példányokat menekítjük biztonságos füves részre. Múltkor mondjuk a ház faláról is le kellett operálnom két csigát, hogy a fűbe tegyük őket, el is gondolkoztam, hogy szegények valószínűleg békésen szúnyókáltak ott és semmi kedvük nem volt a fűbe menni, de hát így jártak.
Szóval imádom és egészen elképesztő, hogy négy éves lesz.
2010. június 5., szombat
Igazából arról akartam írni, hogy elkészült a Mészi utca és áruljuk, de úgy tűnik az előző bejegyzést illene megmagyarázni.
Semmi nem történt, egy sms, amire nem reagáltam, ezért felhívott, én meg leráztam, majd küldött egy újabb sms-t, amivel meg annyira feldühített, hogy a lelkem legmélyén lakó sárkányok előbújtak izibe. Én ugyanis ilyen csúnya állatokat temetek el mélyre, nem pedig az érzéseimet, hogy csak részegen jöjjenek elő, de nem is fejteném ki bővebben.
A lényeg, hogy több napig anya fehéren izzó dühe voltam, ráadásul a torkom is fájt, ami nem a legjobb kombó. És utálom a megérzéseket és utálom a bennem levő összevisszaságot is.
Hát így.
2010. május 30., vasárnap
Szerdán ültem egy megbeszélésen, gondolataim ugráltak a téma és a hétvégi tervek között és egyszer csak eszembe jutott az ex. És hirtelen kézremegés, víz levert és közel jártam az ájuláshoz.
Félreértések elkerülése végett eddig is eszembe jutott nap, mint nap, de ez most más volt, pontosan éreztem, hogy vagy összetalálkozunk, vagy be fog jelentkezni.
Péntek hajnalban jött az sms.
Az igazán fontos dolgokat viszont a követekző post tartalmazza majd.
2010. május 24., hétfő
Azt hiszem a legjobb terápia tud lenni az egyik kedvenc színdarabom megnézése után (vodkát kérek, csak úgy jelzésértékűen), némi dumaparti, majd tánc, tánc és tánc.
A változékony idő és a hídfelújítás előnye, hogy nincs ordenáré tömeg a szigeten.
2010. május 22., szombat
A majáknak egyébként teljesen igazuk van. Tegnap szembetalálkoztam két olyan kozmetikai termékkel, ami csak megerősítette bennem, hogy civilizációnk megérett a pusztulásra.
- natúrkozmetikai termékcsalád a gyógyszertárban aloe-ből és most kapaszkodj: CSIGANYÁL-ból (megjegyzem ritka kínos, amikor egyedül állsz a sorban és meglátva a szórólapot elkezdesz hangosan röhögni). Állatbarátok megnyugtatására az élő csigák nyálát gyűjtik össze.
- este a kozmetikus megmutatta az idei nyár trendtermékét: lábalapozót, a tökéletes lábakért.Eltűntet minden foltot, zúzódást, visszeret, ráadásul vízálló és 9 féle színben kapható.
És nem az az igazi beszarás, hogy ekkora baromságokat ki tudnak találni, hanem, hogy vannak akik megveszik.
2010. május 16., vasárnap
Érdekes, hogy azt gondoltam, hogyha egyedül kell lennem ezen a hétvégén, akkor minimum az ablakon ugrom ki. Aztán a hosszúra nyúló péntek este után mégis valahogy jól esett sehova se menni. Kiolvastam ellenben három könyvet és a HIMYM ötödik évadát is szinte végig abszolváltam.
Érdekes az is, hogy azt gondoltam az A-val való szakítás után teljesen depressziós leszek. E helyett nyugodt vagyok és még talán kicsit jó kedvű is. Nem mondom, hogy nem fáj, mert naponta 200× legalább eszembe jut, hol dühös vagyok rá, hol magamra. Sőt annyira fájt, hogy hányingerem volt/van folyamatosan, ha csak eszembe jut, de lássuk a jó oldalát, legalább nem tudok enni és az a 2-3 kiló, amitől annyira próbáltam megszabadulni végre lement.
Érdekes, hogy mennyire nem ismerjük még saját magunkat sem.
A Napok romjai pedig egy egészen kiváló könyv, ellenben mental note magamnak, hogy máskor koncerten csak rövidet szabad innom, sört semmi esetre sem.
2010. május 9., vasárnap
Igazából nem is a hiúság jó szó rá.
Valahol inkább megkérdőjeleződik minden, az együtt töltött idő, minden mozdulat, minden szó, amikor két nappal a hatodik - és valószínűleg utolsó - szakítás után már egy másik lánnyal látod. A csajozás csak azért kell állítólag, hogy gyorsabban elfelejthessen, de tényleg ennyire nem számít, hogy ki vagy mi van ott mellette, buliban vagy munkahelyen felszedett első szembejövő? Ennyire pótólhatóak vagyunk? Ennyire könnyen lecserélhetők, kicserélhetők egy másikra?
Ha az életünk értelméről kérdeznek, akkor egyértelmű számomra, hogy tucatember vagyok, semmi különös, nem fogok valószínűleg semmi kiemelkedőt lerakni az asztalra. A törénelem távlatában egy jelentéktelen homokszem vagyok csupán.De azt gondolom annak akivel közel egy évet együtt töltesz nem csak homokszem kellene, hogy legyél.
Elmúlt szakításokkor hangzott el néha a "majd rájön mit veszített" mondat, de alapjába véve tökéletesen lényegtelen, hogy valaha rájön-e vagy sem. Ha rá is jön, akkor már úgysem fog számítani, mert most kellene, hogy érezze, de nyilván ha érezné, akkor most nem idióta blogbejegyzéseket írogatnék.
Hát így....
