Kolléga felhív a konyhából:

- Csinálok kv-t, kérsz?

- Aha, köszi.

- Tejet, mennyit?

- Hááát...

- Várjál öntöm, szólj, hogy mennyit kérsz.

(blugy, blugy)

- Ennyi jó lesz, köszi.

- Oké, hozom.

Mondtam már, hogy szeretek itt dolgozni?

ezt R. gondolta 10:43 -kor.

Jó, akkor most leírom, hogy mire érdemes figyelni, ha valaki fel akarja újítani a házat, amiben laktok.

Először is arra, hogy ne csak ki legyen kötve a szerződésben, hogy a felújítás során az egyes lakásokban okozott károkat kijavítja/megtéríti, hanem arra is, hogy LETÉTBE helyezzen el erre jó csomó pénzt.

Aztán arra, hogy ki legyen kötve egy időintervallum, amíg a felújítást el kell végeznie, utána kötbér nagyon durván. Erre szintén legyen jelentős összeg letétben.

Kerüljön az is kikötésre, hogyha annyira tönkreteszi a lakásokat, hogy azok lakhatatlanná válnak, akkor a fizeti az albérletet.

Legfőképp pedig arra, hogy a saját lakásunk biztosítását is időben módosítsuk, hogy kiterjedjen arra is, ha mondjuk azért ázunk szarrá, mert épp nincs tető a házon.

Innentől pedig vegyünk egy jó nagy doboz nyugtatót, pálinkát stb. és próbáljuk meg túlélni, hogy azt a lakást amit néhány éve sok ötlettel, reménnyel és szeretettel újítottunk fel pár hónap alatt teljesen tönkretettek és most csak várni tudunk, hogy mikor lesz belőle valami lakásszerűség ismét.

ezt R. gondolta 11:59 -kor.

Havazik. Hózik. Fázik.

ezt R. gondolta 13:25 -kor.

Szeretek mosogatni.

Szeretek a meleg vízben pacsmagolni, szeretek százszor és ezerszer ismételt mozdulatokat végezni.

Agatha Christie is állítólag szeretett mosogatni. Mosogatás közben találta ki a regényeit. Ebből persze lehet, hogy más azt vonná le, hogy igazából utált mosogatni, azért írt gyilkosságokról, de szerintem a mosogatás kikapcsol.

Lehet közben töprengeni mindenfélén. Lehet terveket szövögetni, álmodozni.

Aztán majd meglátjuk mi lesz.

ezt R. gondolta 14:01 -kor.

'Az első komoly munkátoknál kalkuláljátok bele, hogy minden össze fog jönni és csomó váratlan szituáció fog felmerülni.'- mondta anno a tanárunk.

Nos, ez a maga tekintetében egy olyan munka, amit korábban még nem csináltam/csináltunk, ráadásul ilyesmiről még a suliban sem tanultunk. Azt gondoltam mindent bekalkuláltam, de természetesen a megrendelők állandó variálását és általuk elkövetett hibákkal nem számoltam.

Persze még így is időben vagyunk és még így is működik a 8-ak vészforgatókönyv, de már komolyan kezdem unni. Legyen már végre kész, kéremköszönöm!

ezt R. gondolta 13:33 -kor.

Beteg a Pannigyerek már negyedik napja és ezt nagyon rossz nézni.

A doktornő szerint semmi komoly, ez a vírus már az ovis csoport nagy részén keresztül ment. Egy hét, feküdjön, köhögéscsillapító, ha fáj a torka akkor Nurofen.

Most felhívtam megint, mert szerintem az akkor sem normális, hogy már megint elkezdett kúszni felfelé a láza, ezt így már nem kellene, most már kezdjen el inkább gyógyulni.

Azt mondta szerinte se normális, úgyhogy sétáljunk le a rendelőbe, mert nem fog tudni kijönni.

Esik. Sétál a franc. Úrasszony vagyok, taxizunk.

 

ezt R. gondolta 15:11 -kor.

Címszavak, megint.

Másfél hónapja átköltöztünk egy albiba, mert az (azt hiszem9 harmadik komoly ázás után úgy ítéltem meg, hogy a lakásunk alkalmatlan arra, hogy ott egy három évessel éljünk.

Az albi nem volt az igazi, voltak hibái, de úgy voltam vele, hogy azokat majd rendbe hozom ügyesen, aztán jó kis kuckó lesz az.

Viszont a kezdeti esztétikai hibákon túl felmerült pár olyan, műszaki jellegű is, amit szerintem a tulajnak kellett volna kijavíttatnia, szerinte meg nekem. Így aztán hála a határozatlan idejű szerződésnek búcsút vettünk egymástól. Másfél hónapon belül a második költözésen vagyok túl: (22 doboz, 9 sitteszsáknyi cucc, egy kanapé, egy gyerekágy, két könyvespolc, egy cipősszekrény, növényzetek és még bazi sok apró csetresz).

Most remélem vagy két évig nem költözöm sehova és reggelente a konyhaablakból nézhetem a Gellérthegy tetejét.

ezt R. gondolta 14:03 -kor.

Például egy ilyesmi házat határozottan el tudnék fogadni. (és igen, meg tudok barátkozni a ténnyel, hogy nem lóg be a hársfa ága a hálószobaablakon. vagy kicsi hársfa lesz!)

A belső elrendezésére kiváncsi lennék, de nem találtam róla a net-en túl sok infot. 

Szóval ki is az a Lipusz Roland és hol lehet a munkáit megtalálni? 

 

ezt R. gondolta 09:07 -kor.

Ezt olvasva jutott eszembe.

van egy csempemozaik, amit még úgy 10 éve vettem Tunéziában, azzal, hogy majd annak a háznak a konyhájába építem be, ami a tökéletes lesz, ahonnan már nem szeretnék továbbköltözni. (azóta 7 költözésen vagyok túl, albérlet-albérlet-saját-saját-albérlet-saját-albérlet, de ez most nem lényeg)

Most megint kétszintesnek látom a házat. Hosszú ideig egyszintes volt, nagy konyha, külön nappali, étkező, három hálószoba, két fürdőszoba, terasz, kert.

Most a szobák megint megint az emeleten vannak. Onnan tudom, hogy látom a függöny résén át a hársfa lombját. Hársfa van a hálószoba ablaka előtt ugyanis. A függöny fehér, vastag. Sötétítő, de dísz inkább, sötétíteni a spalettával lehet. Kicsit nehézkesebb ki-be nyitni, mint a redőnyt, de hangulatosabb. Azt hiszem zöld és akkor a ház fehér, de lehet, hogy fehér és akkor a háznak van valami színe, ezt még nem látom annyira.

Parketta van a hálószobában és azon jó meleg vastag szőnyeg. Puha és melegíti a lábam, amikor reggel kibújok a takaró alól.

Kávéillat van. 

Itt szeretnék ébredni.

Nem vagyok maximalista, nem kell holnap. Majd egyszer.

ezt R. gondolta 10:05 -kor.

Azt hiszem elég szerencsések vagyunk, hogy ez az egész lázas miskulancia még csütörtökön jött ki Pancsin. Így riasztottam doktornénit, kijött, megállapította, hogy torokgyulladás, írt  fel antibiotikumot, amit a pasi, akivel végül mégsem szakítottunk múlt hétvégén kiváltott és gyermek gyorsan megkapta, hogy elkezdhessen meggyógyulni. 

Láza így már péntek óta nincs, torkocska is majdnem rendben és rosszcsontkodik szokása szerint. Holnaptól már mehet oviba, nem úgy mint a többi barátnője, akik a hétvégén betegedtek le: magasláz, magasláz, középfülgyulladás. 

Pénteken szabin voltam, ma anyum volt vele, de ha még beteg lenne nem tudom hogyan oldanánk meg. Jó lenne már teljesen szabadúszónak lenni.

Örülök, hogy rövid hét lesz.

ezt R. gondolta 17:46 -kor.

Az mennyire Murphy már, hogy tegnap amikor jó pár hét időhúzás után végre eljutok a bőrgyógyászatra az anyajeggyel a hátamon, ami olyan érzékeny lett mostanában, ahol aztán a dokinő egy perc vizsgálat után tovább is küld a sebészetre, hogy vágják ki belőlem izibe, majd mikor a kivágástól és összevarrástól még kicsit kómásan kijövök, pont akkor hívnak az oviból, hogy Pancsi lázas, menjek érte gyorsan.

Nagyon lázas ráadásul, jártányi ereje sincs, így összevart háttal cipelem haza.

Ráadásul ma még nem tudok főzni, mert holnap lesz újra bekötve a tűzhely.

Hogy lehet mikróban zacskós levest csinálni?

ezt R. gondolta 14:33 -kor.

Ha naplót írnék, akkor biztos valami olyasmit írnék, hogy "Kedves naplóm, ma sem történt semmi érdekes.."

De igazából csak nincs kedvem leírni, hogy melózom ezerrel az első számú munkahelyemen, aztán szervezem a plusz munkákat. Közben harcolok az építési vállalkozóval, aki házfelújítás címén eddig még csak a lakásunkat tette tönkre és próbálom meggyőzni az albérletem tulaját arról, hogyha nem megfelelőek az ablakok szigetelései és nem működik a konvektor a lakásban annak a szerelési költségét neki kellene állnia, nem nekem.

Szívzűrök pillanatnyilag megoldva, Panni édes, imádom.

Címszavakban ennyi.

ezt R. gondolta 10:56 -kor.

Van olyan, amikor legszívesebben nem mennél sehova, csak ülnél otthon bőgve, de nem teheted, mert esküvő van, ráadásul te vagy a tanú és akkor felöltözöl nagy nehezen, smink az arcra, a villamosmegállóban még elolvasol egy sms-t, amitől megint bőgni akarsz, de nézel fel a napra meredten és valahogy visszafolyjtod, csak egy szempilla, amit kitörölsz, nem több.

Aztán végigcsinálod az esküvőt, kedves vagy mindenkivel és csak három pálinkát iszol, mert ha több lenne nem bírnád tartani magad, még játszol is egy kör Activity-t a vendéggyerekekkel mielőtt hazajössz.

A fürdőkádból beszélsz a barátnőiddel, mert bár legszívesebben bebújnál a takaró alá, hogy mostmár aztán tényleg átad magad a sírásnak, de mégsem teszed, mert mert bármilyen pocsék is lesz az este inkább jobb lesz holnap fáradtan ébredni, mint kipihenten, de egyedül.

Ami persze logikátlan meg értelmetlen, de mi értelem és logika volt az elmúlt öt hónapban?

ezt R. gondolta 21:41 -kor.

Múltkor a játszótéren azt mondta nekem egy anyuka, hogy biztos nagyon nehéz lehet nekem, hogy egyedül vagyunk a Pannival és, hogy ő tuti nem bírná.

Igazából nem annyira nehéz, egy év után kialakult a napi rutin, a reggeli rohanással, délutáni játszóterezéseel, esti kakaóval, mesével és beszélgetésekkel. Vannak persze nehéz pontok: amikor hiszti van jó lenne valami nyugodt erő mellettem, mert nálam néha szakad a cérna, aztán az esti altatás is nehéz még, ahol csak nem sikerül az eredeti elképzelést tartani, miszerint egy ekkora gyereknek már nyolckor ágyban a helye.
Minden tiszteletem azoké a szülőké, akiknél ez működik, de az én lányom este 9 előtt a lehető legritkább esetekben szokott elaludni.

Aztán jó lenne, ha a vicces/aranyos pillanatokat volna kivel megosztani, meg amikor az élet olyan nagy kérdéseire kell választ adni, mint pl. 'te mikor fogsz meghalni' és 'én még nem akarok meghalni', szóval ilyenkor jó volna ha nem egyedül kellene okosnak lennem (nem, egyébként sem vagyok okos), de ezek mind megoldható dolgok.

Ami sokkal nehezebb azok a vészhelyzet szituk. Én eddig mindig szuperül tudtam kezelni a nehéz helyzeteket, a hirtelen változásokat, bármit. De mint a múltkor kiderült -amikor veszett motorozás közben, egy esés miatt letört a fogából egy darab - ha a gyerekről van szó nem tudok higgadt maradni, hanem a gyerekkel együtt bőgve hívtam a G.-t, hogy jöjjön azonnal és segítsen.

Nem könnyű, de nem is megoldhatatlan.

Hát így.

ezt R. gondolta 09:20 -kor.

Úgy tűnik az első három hét "nem szeretem az óvit", "hiányzik az anya", "az óvi buta" gondokra sikerült végre megfelelő ellenszert találni.

Az ellenszer neve Ádám (jaj, azok az Ádámok...), három és fél éves és a jele tölgyfa.
Érdekes ez egyébként, mert Ádámmal már a bölcsibe is együtt jártak, de hát akkoriban még ott volt Donát is, aki másik oviba ment és Bálint is, aki meg Amerikába, így maradt Ádi, aki ráadásul reggelente már ott van a csoportban Panni előtt.

Így a reggeli induló nyafit sikerült leszerelnem azzal, hogy Ádám már vár és amikor odaértünk már leste, hogy hol, majd amikor meglátta szaladt be, Ádi pedig elé, hogy aztán a csoport közepén olyan édesen ölelkezzenek össze, hogy a meg kell a szívnek szakadnia.

ezt R. gondolta 10:09 -kor.

A rám jellemző hosszas döntésképtelenség és variálás után végül sikerült döntést hoznom.

Az úgy volt, hogy a listából a Dell-t viszonylag hamar kizártam, mivel nagyjából mindenkitől azt hallottam, hogy azon kívül, hogy Dell a neve és a garancia 3 év rá, másban nem jó a gép.

Az Asus-t bár valszeg nagyon jó gép a sznobságom által lett kizárva.

Aztán hosszan variáltam a HP és a Toshiba között és már a Toshiba állt erősen nyerésre, amikor is a Mr. A. azt írt, hogy szerinte inkább HP, meg hirtelen vagy 15e-vel lement a HP ára, így végül tegnapelőtt megrendeltem a net-en őt és tegnap el is sétáltam, hogy személyesen átvegyem.

Most még a kollegáimnál pihen, akik op. rendszert varázsolnak rá, de aztán végre elkezdődhet közös új kis életünk.
Naty öröm, naty bódógság, konfettik és virágok mindenhol, tessék velem örülni.

ezt R. gondolta 08:48 -kor.

Az úgy volt, hogy amikor három éve még szerelmesek és boldogok, meg persze kellőképpen bolondok is voltunk a G.-vel beleszerettünk a lakásba, a Mésziben. Nagy belmagasság, világos, jó a beosztása, napos és bár a vonatokra nézett ez minket nem zavart különösebben.
Sőt még a bővíteni is lehetett volna, mert a legfelső emeleti volt, a ház felújítás és tetőtérbeépítés előtt állt.

Aztán köztünk szépen lassan elromlottak a dolgok, a G. már nem is lakott ott, amikor a tetőtér beépítése megkezdődött és persze akkor már fel sem merült a bővítés gondolata sem.
Azóta a valaha volt beleszeretős, sok gonddal alakított lakást már négyszer áztatta szarrá a vállalkozó (nem, ezt nem lehet finomabban leírni sajnos ).
A laptopom a második áldozata lett. Az utolsó most csütörtökön volt.
De akkor mi már nem laktunk ott.

Sok év saját után most albérlet megint. Ha végre tető lesz a házon, ha végre kiszárad, ha végre rendbehozzák akkor a lakást egyébként is el szeretnénk adni.
Én meg adok magamnak most másfél évet, hogy kitaláljam, a merre-hogyant.

Folyt. köv.

És nem, ez nem egy szomorú bejegyzés!

ezt R. gondolta 11:37 -kor.

A laptop-saga kezd a végső fázisba érni. Mivel mostanában néha a nappalimban is esik az eső (ne kérdezd, házfelújítás, hosszú és frusztráló) így szegény laptop hősi halált halt. Három hete élek otthoni internet kapcsolat nélkül és körülbelül olyan érzés, mintha egy lakatlan szigetre száműztek volna.

Eddig egyrészt azért nem vettem újat, mert az áztatóval folyt a harc a piszkos anyagiakról, másrészt meg hülye vagyok a dologhoz, ezért tanácsot kértem nálam okosabbaktól és most már nyilván végképp teljesen meg vagyok keveredve, mert az egyik szerint csak Hp-t ne, a másik szerint eszembe ne jusson Asus-t, Acer-t, vagy MSI-t venni. A Dell Vostro, szar és csak az jó benne, hogy 3 év a garancia, a Dell Vostro jó, vegyek azt, a Toshiba nem bírja a gyűrődést, az Asus igen...és így tovább és így tovább, nekem pedig csak kevereg a fejem és semmit nem értek már.

Amire használni szeretném: levelezés, böngészés, valamint az Allplan és a Cinema4D programok használata.

Most ezek vannak a listán:
- Dell Vostro A860 M-2G
- Toshiba L500-12N notebook
- Asus X58LE-EX204
- HP610

Szóval tessék, tessék, lehet véleményt nyilvánítani, lehet szavazni, lehet újabb javaslatokat tenni!

ezt R. gondolta 11:33 -kor.

Szalma vagyok a héten, se pasi, se gyerek, ráadásul ma estére még ivócimborát sem találtam, így nyert az egészséges életmód: elmentem futni.

Öt kör volt a terv így kezdésnek ( ha jól számolom utoljára úgy 4 éve bírtam ilyesmire rávenni magam), a végén 7 kört futottam. HETET!!!

Hős-e vagyok?

ezt R. gondolta 20:38 -kor.

Tegnap lecseszett, de egyben megnyugtatott a főnököm, aki ugyan az egyes számú munkahelyemen a fönőköm, de ő szerezte nekünk ezt a mostani plusz melót, azt mondta nemhogy túl sokat, hanem inkább túl keveset kértem és legközelebb fogjon jobban a ceruzám.

Idézem: " ...mint gyöngytyúk a takonyra, úgy fognak lecsapni az ajánlatotokra..."*

Úgy legyen....

Egyébként meg semmi különös, békés monotóniában telnek a napok. Reggel sokáig alvás, aztán laza reggeli, utána lemegyünk a tóra fürdeni és megszámolni az aktuális hattyúállományt (tegnap reggel 15 úszkált a nádasnál. Azok ott hattyúk? Igen, kérem egy egész csorda - mondhatnám).

Aztán feljövünk, lazulás a kertben, ebéd, majd még lazulás, aztán újra fürdés, elséta a fagyizóba, játszótér, itthon vacsi, ha sikerül időben ágybarakni a kiccsajt, akkor még este munka: felváltva a kettes és hármas számú meló, néha az egyesbe is belenézek.

Pancsit haja tiszta csiga, mintha minden este hajcsavarókra tekerném (jó mondjuk így is van), naponta legalább háromszor hallom, amint összesúgnak, hogy de éééédes ez a gyerek, én meg büszke anya vagyok és mosolyogva köszönöm meg a bókokat.

Én lebarnultam, hajam kiszőkült és már egészen hosszú is, olyan hosszú, mint már nagyon  rég nem volt. A szomszéd meg is jegyezte, hogy tiszta csini vagyok. A válás teszi, feletem volna, ha nem jövök ettől totál zavarba, hiszen mégis csak kisgyerek korom óta ismerem a faszit, szóval ne súgdosson már ilyeneket a fülembe.

Hát ilyen a balatoni idilli. Kár, hogy csak holnapig tart, szívem fáj előre.

*update: hát nem telejsen 'gyöngytyúk a takonyra' mód csaptak le, inkább cigány lókupeceket megszégyenítően próbálták azt e keveset is még jobban lealkudni, de végül megegyeztünk. 

ezt R. gondolta 22:02 -kor.